Mi is az az intarzia?

Az intarzia egy olyan díszítési módja a fának, amikor az eredeti felületet furnér lemezzel borítjuk be, amibe előtte tetszőleges mintákat dolgoztunk bele különböző fafajokból.
A felhasznált furnér vastagsága általában 0,6 - 0,7 mm. Ebbe a vékony falapba könnyebb belevágni különböző mintákat és motívumokat, mitha vastag lapokba kéne ugyanezt elvégezni. A könnyű megmunkálás lehetővé teszi az intarzia mestereinek, hogy akár majd fényképszerű képeket készítsenek, és ezzel díszítsék a bútorokat.

Miből készül a furnér?

A furnér számosféle faanyagból készülhet, mert itt nem a keménység, vagy az anyag egyéb tulajdonságai határozzák meg a felhasználást, hanem az elsődleges szempont az anyag színe, illetve erezetének mintázata. Emiatt a legkülönlegesebb egzotikus fafajtákat is felhasználják furnér lemezek készítésére. Mivel rendkívül vékony és előállítása sem jár jelentős hulladék keletkezésével ezért sokkal olcsóbb megoldás ezzel borítani az olcsóbb faanyagot, mit valamilyen tömör egzotikus fából készült bútor.
A furnérlemezek készítéséhez előszeretettel használnak különböző típusú fagyökereket is, mert mintázatuk rendkívül mutatós és különleges. Emellett olyan fákat is amiknek a tulajdonságai nem megfelelőek tömör fa bútor készítésére, mert nagyon hajlamosak a vetemedésre, repedésre.
Használnak például festett furnérokat is, melyekkel nem csak az eredeti fa színeket tudják alkalmazni, hanem akár kéket, pirosat, vagy zöldet is bele lehet vinni az intarziába.

Hogyan készül az intarzia?

Első lépésben egy rajzot készítenek a kívánt képről / mintáról, majd ennek a körvonalait indigó segítségével átmásolják a választott alap furnérra (Ez alkotja az intarzia hátterét, és minden olyan részét ahol nincsen belehelyezve más faanyag)
Miután ez megtörtént össze kell válogatni a felhasználásra kerülő egyéb furnérokat, amelyek a kép különböző részeit alkotják.
Ez után kezdődik a minták kivágása amihez egy különlegesen erre a célra készített edzett acél kést használnak. Egyszerre csak egy mintadarab kivágására kerül sor, majd alá helyezik a betét furnért és a kés segítségével átjelölik a kivágni kívánt mintát. Ezután óvatosan kivágják a betétdarabot, és egy speciális ragasztó papírral, ami nedvesség hatására ragad, majd gyorsan megköt megszárad beleragasztják a mintát a helyére. A betétdarab és a kieső rész kivágása is nagyon kényes munka, mivel a 0,6mm vastagságú furnérlemez rendkívül könnyen elreped, ha rossz irányból vágják.
Mikor a kép elkészült csak egy nagy halom ragasztópapír látszik belőle, ami a későbbiekben látható felületet takarja, és az egész intarziát jelenlegi állapotában összetartja.

Ha elkészült a kép, akkor következik a felragasztás a kívánt felületre. Miután a ragasztó megszáradt, kiengedik a présből. és a kilógó furnért levágják róla. A felületéről lecsiszolják a mostanra már feleslegessé vált ragasztópapírt és simára csiszolják a képet.

A faberakás is hasonló elven készül, csak itt vagy a tömör fába vágják bele a kívánt mintát, vagy egy 3-5 mm vastag úgynevezett svartni lemezt használnak a kép elkészítéséhez, és ezt ragasztják fel a kívánt felületre.
A svartnis megoldás előnye, hogy mivel vastagabb, ezért egy sokkal erősebb masszívabb felületet ad a bútornak. A hátránya is a vastagságában keresendő, mert emiatt nehezebb a megmunkálása és nem lehet olyan aprólékos képeket, mintákat csinálni belőle, mint a furnérból.

Napjainkban ezt a munkát már gépek is elvégzik, de ezek inkább sorozatgyártásra alkalmasak, mint egy egyedi kép elkészítésére, mert nagyon sokba kerül, hogy minden egyes kivágandó mintához egyedi késeket készítsenek, így szinte megfizethetetlen lenne egy egyedi intarzia kép géppel való elkészítése.

Napjainkban egyre elterjedtebbek az intarziás parketták, melyeket már gépekkel készítenek.
Ezeknek széles választéka megtalálható az erre szakosodott boltokban, de csakúgy mint az intarziás bútorokat ezeket sem mindenki engedheti meg magának, mert árban a többszöröse egy átlabos fából készített terméknek.